Mi sem menőbb manapság, mint startupot indítani, gondolhatnánk. Lábon rohadó cégünket lelőni évekkel később már bonyolultabb.

zombie-research-facility-1784653_1280
Fotó: Pixabay.com CC0

Mint azt már Dilbert is megállapította, az új vállalkozások 90 százaléka csődbe megy, és ez nagyjából a startupokra is igaz. Hogy ez a hányad hogyan és mikor adja meg magát végleg, nem mindegy: főleg a mosolykultusz és a mindenáron hajhászott siker, meg a „merj önmagad lenni” vagy a „merj hibázni” coelhóságai közt vergődő napsugaras startup-szférában. Akármilyen hasznos a plakátbölcsességek szerint sokat hibázni, a rezüménkben rosszul néz ki, ha ez a tizenötödik cégünk az idén.

Büszkeség, megszállottság, az eddig eltapsolt idő, kapcsolati és befektetői tőke, minderről senki nem ismeri el szívesen, hogy kidobta az ablakon. Jó esetben már van valami termék vagy szolgáltatás, néha beesik egy tőkeinjekció vagy ránk mosolyog a business-angyal egy kiállításon, de a nagy áttörés sehol. A haverok még bejárnak dolgozni hétvégén, bár a mosolyuk mintha nem lenne őszinte. Így jön létre a startupzombi: nem halott, de nem is él, profitot nem hoz, döglött súlya lökdösi előre. Csak megy és zabál, leginkább a befektetők és alapítók pénzét.

Így válsz zombivá

A completed.com vezére, Michael Zammuto szerint az „első generációs” startupok közt (ezek 2010-2014 közt a kedvező pénzügyi környezetben könnyen indultak) egyre kevesebb képes megugrani a lécet és önjáró, hasznot termelő céggé válni. A fő hibát ez az elemzés a termék-megszállottságban látja: elszánt mérnökök hada (gyakran maguk az alapítók vagy a haverjaik) dolgozhatnak az újabbnál is újabb okoshajszárítón vagy társkereső appon, de ha a piac nem érzékeli, akkor a termék valójában nem létezik. A döntő pont az, ahol az éppen már radarra került terméket a fejlesztés befejeztével el kell juttatni a célcsoporthoz. Ha ez az időszak elnyúlik vagy éppen el se jön (á, ezzel a verzióval még nem jöhetünk ki, vagy a következő a zöld gombbal tényleg sokkal jobb lesz), a szép új startup a zombik senkiföldjére juthat. A kulcs időben elmozdulni a sales felé, a rálátás miatt lehetőleg külsős specialisták bevonásával, még ha ez fájdalmas döntéseket (ti. a lelkes haverok vagy a fizetésük lefaragását) jelent is. Példa rá maga Steve Jobs, aki a brandingben legalább akkorát alkotott, mint hardvertervezésben: a világ egyik óriáscégével vitte véghez, hogy tömeggyártott cuccai a jófejség és függetlenség szinonímái legyenek. Az igazi művészek nem művészkednek, hanem szállítanak („true artists ship”), mondotta.

A fenti csapdák elkerülését az olyan második generációs inkubátorok segítik, mint az Y Combinator (referenciái közt az Airbnb és a Dropbox), aminek nem is a pénz a fő profija, bár azt is nyújt, hanem a személyre szabott támogatás, és hogy profi közvetítőként működik a startup és a befektetők közt. A zombik földjéről jó esetben felvásárlás is kisegíthet, erre van az Exitround, költői túlzással a startupok Tinderje. Egyes vélemények szerint a zombik a piac szokásos ciklusainak (legújabb nagy dobás – lufi – kidurran – válság – következő nagy dobás) termékei, és amíg léteznek az Uberhez vagy a Snapchathez hasonló elképesztő sikersztorik, lesznek befektetők is, akik hajlandók 9 élőhalott céget fizetni a tizedik világsiker reményében. A piszkos munkára pedig ott vannak a „zombivadász” vállalkozások, mint a Capgain, bár ezek valójában nem nyírják ki a veszteséges startupokat, csak átveszik a rosszul járt befektetők részvényeit.

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem!


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?