Ritkaság, és nagyon hasznos. Interjú Per Bristow-val, aki a hangképzés mellett a sikertelenségtől való félelmet is kezeli.

per-b
Per Bristow (bal oldalon) és Süle-Szigeti Attila

Tudtad, hogy a hangszíned a sikertől való félelmek nagyban befolyásolják? Hogy egy prezentációt, személyes sikert is eldönthet a beszédhang? Hogy történelmileg a sikertelenségtől való félelem sokkal érthetőbb és erősebb, mint bízni a sikerben? A beszédhangból indulunk és sokkal mélyebbre érkezünk, ha Per Bristow-val beszélgetünk.

Engem kamaszként kezdett el foglalkoztatni a téma hogyan tudnám mélyíteni a hangomat. Szerettem volna, ha minimum Charles Bronson hangszínén csengene. A pubertás adott egy kis reményt, de végül nem juttatott el a kívánt eredményig. Abszolút kudarcként éltem meg például, hogy az iskolai kórusban a tenorok közé raktak. Több lehetséges út is kínálkozott a hangom mélyítésére. Az egyik közismert énekesünk szerint a legtökéletesebb módszer dohány és a whiskey keverékéből áll. Ez azonban nem vált be nálam.

A közelmúltban valahogy megint feléledt bennem a vágy a hangképzés iránt. Elkezdtem alternatívákat keresni, és eljutottam Per Bristow weboldalára. Feliratkoztam a hírlevélre és kezdtem megismerkedni a módszerrel. Májusban üzenetet kaptam tőle, hogy Közép-Európában lesz júliusban, találkozzunk. A találkozásból pedig hosszabb beszélgetés lett.

Per a világ legkeresettebb hangfejlesztő specialistája. 132 országban vannak tanítványai. Színészek, üzletemberek. Profi és amatőr énekesek. Vállalkozók, háziasszonyok. Fiatalok és idősek. Több ezren vannak. Szemináriumokat tart a világ különböző pontjain, New Yorktól Sydney-ig. Olyanok keresik meg, akik érzik, hogy valahogy a saját hangjuk áll a saját útjukban. Eltérő céllal, de azonos vággyal rendelkeznek. Szeretnék a hangjukat hatékonyabban, jobban kihasználni.

A módszer mélyebb megismerése során mindenki számára kiderül, hogy az optimális hangzás útjában a félelmeink állnak.

Ezekről a félelmekről beszélgettünk, mert a dialógusunk nem is annyira interjú, inkább inspiráló beszélgetés lett.

Honnan gyökerezik az a félelem, hogy esetleg mégsem tudunk elég jók lenni valamiben?

Mi, emberek így vagyunk bekötve. Mint emberi lények elemi szükségletünk a valahova tartozás. A beilleszkedés egy közösségbe, ami szorosan kapcsolódik a legalapvetőbb emberi ösztönhöz, a túléléshez. Amint megszületünk azonnali szükségletté válik a túlélés, hogy megismerjük a környezetünket, kitaláljuk a beilleszkedés módját.

Tehát a beilleszkedés ezek szerint része a túlélési ösztönnek?

Teljes mértében.

Ezek szerint amikor ki akarunk tűnni valamiben, valójában a legelemibb ösztöneinkkel kell megküzdenünk?

Pontosan. Mikor az őseink megszülettek egy törzsi közösség tagjaként, pontosan azt kellett tenned, ami a feladatod volt a közösség túlélése érdekében. Ha valamilyen módon eltértél a normától, ha kilógtál a közösségből, mindez kihívás volt a csoport számára.

Az álmaink megvalósítása, egyéni célok kitűzése, önmagunk kiterjesztése, ezek olyan új fogalmak, melyek jellemzően ismeretlenek voltak a szüleink számára.

A szüleink, a korábbi generációkhoz hasonlóan azt a példát követték, amit a szüleiktől láttak. Beutazni a világot, folyton kapcsolatba kerülni új emberekkel, saját vállalkozást indítani, nagy álmokat dédelgetni, ilyesmit a múltban nem sokan csináltak.

Tehát a sikeresség érdekében foglalkoznunk kell az egyéni múltunkkal?

Igen, mert sokunknak mondták valószínűleg, hogy nincs értelme ábrándokat kergetni. Mert ha túl nagy álmaink vannak – függően persze attól, kik vettek körül minket – a környezetünk esetleg arra bíztat minket, hogy tegyünk le róluk. Féltenek minket, meg akarnak óvni minket a csalódástól. „Úgysem sikerülhet” vagy „Ezt nem tudod megcsinálni”. Minden vállalkozó a föld minden egyes országában szembesül ilyenekkel egy bizonyos ponton.

happy1990

Hegedűművész zseniként kezdted a pályafutásodat egész fiatalon. Nemsokkal később kiváló sportoló vált belőled. Majd az egyik legkeresettebb hivatásos táncművész lettél a hazádban. Mindezek után pedig még musical énekesként is sikeres nemzetközi karriert futottál be. Ezek egymással nem szorosan összefüggő területek. Akár úgy is tűnhet, hogy a birtokodban van a csúcsteljesítményhez nyíló ajtó kulcsa. Nem voltak félelmeid, hogy valamelyikben majd nem tudsz sikeres lenni? Téged nem akartak lebeszélni?

Érdekes ez a hegedűzseni dolog. Mert épp ez volt a pont az életemben, mikor kialakult bennem az ellenszenv a tehetség szó iránt. És ezzel párhuzamosan szerelembe estem a készségfejlesztés kifejezéssel. Már egész korán felfedeztem, hogy bármit megtanulhatok, ha megtalálom a módját. Ez tette lehetővé számomra, hogy egymástól eltérő területeken is sikerrel kipróbáljam magam. Tudtam, hogy csak az utat kell megtalálnom, hogy megtanuljam. Lehet, hogy ma még semmit nem tudok róla, de nem mondogatom magamnak, hogy ebben nem vagyok tehetséges. Vagy hogy ezt nem fogom tudni megcsinálni. Ehelyett ezt mondom magamnak, találd meg a módját, hogy megtanuld. Akár mentorok, coach-ok segítségével képes vagyok megtalálni a készségfejlesztés számomra legjobb módját. Mindannyian sokkal többre vagyunk képesek annál, mint amit feltételezünk önmagunkról. Ez a munkám egyik alapvető eleme mint hang coach. Nem csak segítek megérteni az embereknek, hogy mire képesek. Abban is segítek, hogy felfedezzék, megtapasztalják mindezt.  Ez az élet bármely területén alkalmazható. Különösen igaz ez a startupperekre, az elhivatott fiatalokra, akik szeretnének valamilyen egyéni célt elérni. Olykor olyan célokat, amik kissé furának tűnnek mások számára. Meg kell tanulnunk erőt meríteni önmagunkból. Felismerni azt, hogy talán erre ma még nem vagyok teljesen képes, de meg tudjuk találni a módját, és kiemelkedő sikereket érhetünk el.

Sokan mondják, hogy idősebb korban már nem igazán lehet új dolgokat megtanulni. Valóban sokkal könnyebb a fiataloknak elsajátítani új dolgokat?

Ez egy nagyon érdekes kérdés. A válaszom, igen. Még fontosabb kérdés azonban az, hogy miért. Valójában miért van mindez így? Annyi biztosan igaz, hogy sokkal gyorsabban tanulunk fiatalon. Ez részben azért is van, mert sokkal kíváncsibbak, érdeklődők vagyunk. Sokkal könnyebben elfogadjuk, hogy van olyasmi, amit még nem tudunk.

Van erre egy Zen kifejezés: a kezdők tudatállapota. Amint egy pillanatra is elhisszük, hogy mindent tudunk, megállunk tanulni. A ’nem tudom’ így akár erőforrás is lehet számunkra.

Erőt adhat nekünk, ha azt mondjuk: nem tudom. Meg kell még tanulnom.  De idősebb életkorban is dolgoztathatjuk az agyunkat, könnyebb valamivel a fiataloknak, de nem hiszek abban, hogy az életkor komoly hatással van a tanulásra.

Jogos, ugyanakkor az emberek általánosan törekednek egy biztonságos környezet kialakítására. Egy jól ismert, kiszámítható közeg megteremtésére.

És ennek épp az az oka, hogy a túlélésre vagyunk bedrótozva. Legelemibb szinten nem a teremtés, az alkotás, hanem a túlélés a feladatunk.

Mi a helyzet a családi mintákkal? A szülők gyakran hajlamosak felvenni a ’mindentudás maszkját’. Sokuk számára, épp a családi mintákat követve, nem könnyű elismerni, hogy valamit nem tudnak. Törekszenek a tökéletesség látszatát fenntartani.

Igen, kell hozzá az a felismerés, hogy a nem-tudás erőforrássá alakítható. Gyors átalakulás zajlik jelenleg. Egy 10 éves sokkal többet tud egy-egy applikációról, ügyesebb a játékonzollal, míg a szüleik azt sem tudják hogyan fogjanak hozzá. A gyerekek játszanak vele egy hétig és szinte szárnyalnak benne. A felnőttek számára ezek kijózanító és alázatra tanító tapasztalások. Egyre általánosabb, hogy megkérdezzük a gyerekeinket, hogy a telefonunk, a tabletünk hogy működik. Tanítanak minket a közösségi média használatára.

Fantasztikus és elképesztő, hogy a tudás egy része a fiatalabb generációktól érkezik hozzánk.

Az egyik terület, ahol szép sikereket érsz el az előadói, prezentációs készségek fejlesztése, a stressz és a lámpaláz legyőzése. Ilyesmivel sokan foglalkoznak különösen mostanság. Miben különbözik a Per Bristow módszer ezektől? Mi a különleges a tiedben?

Szenvedélyem, hogy segítsek felismerni az embereknek, mennyivel többre képesek annál, mint amit eredetileg feltételeztek magukról. Gyakran a tanítás nem szól másról, mint elmondják neked mit kell csinálni, és mint az iskolában megcsinálod, mert a tanár azt mondta. Egyszerűen információt adnak át nekünk, mintha egy előadáson ülnénk. Az iskolában is ritkán volt lehetőségünk kísérletezni, magunknak felfedezni az új dolgokat. A tanítás történetileg elsősorban az intellektuális tudásátadásról szól, amit saját magunknak kell megtanulnunk alkalmazni később. Egy bizonyos pontig a tudásátadás nagyon jól működik, hasznos. Megismerjük a kiindulópontokat, segít megérteni a pszichológiai alapokat, és rálátni arra, hogyan működhetnének elméletileg optimálisan a dolgok. Mindez korántsem sem jelenti azt azonban, hogy valóban sikeresek is leszünk. Az általam kidolgozott módszer segítségével az emberek ténylegesen felfedezhetik az igazi képességeiket. Mondjuk, ha a hangoddal dolgozunk épp, ebben a folyamatban megismerheted a hangodat olyan oldalról is, amit korábban elképzelni sem tudtál. Megtanulod, hogyan teheted erőteljesebbé a hangodat, szabadabbá, csengőbbé, mélyebbé, ha az a célod. És mindezek hogyan adnak nagyobb szabadságot számodra. Hogyan lehetsz befolyásolóbb hatással – létszámtól függetlenül – a hallgatóságodra. Ez a felfedezés a kíváncsiságodból táplálkozik, a felfedezés igényéből, a sikeréhségből.

Hogy kapcsolódnak ehhez az idegrendszerünk működésének megismerése?

Az elménk folyamatosan kiesik a jelenből, vagy a múltban vagy a jövőben időzik. Bármilyen jellegű működésedet, ha úgy tetszik a mintáidat csak akkor tudod megváltoztatni, ha a jelenben van az elméd. Csak így tudod befolyásolni az idegrendszered működését, kiiktatni az „Üss vagy fuss” ösztönödet, a stresszt és a félelmet.

Az emberek folyamatos félelemben élnek. Az őseikkel ellentétben persze nem attól félnek már, hogy lemészárolják őket, vagy ragadozók zsákmányai lesznek. A félelmeik mindennapi dolgokhoz köthetők. Ezekkel fekszenek és ezekkel ébrednek.

Ugyanazokkal félelmekkel léteznek nap, mint nap. Ez rendkívüli módon megterheli az idegrendszert, ami hosszútávon testi tünetekhez, betegségekhez vezethet. Gyakran pedig még azt sem tudják, hol gyökereznek ezek a félelmeik. Ennek a módszernek a segítségével képes leszel tudatosítani, hogy az elméd mikor kalandozik a múltban vagy épp a jövőben.  Megtanuljuk közösen hogyan tudod befolyásolni az idegrendszered működését napi szinten, ha mondjuk pitch versenyre készülsz, befektetők előtt kell prezentálnod, bármilyen számodra még egyelőre stresszt okozó helyzetben. Ha állásinterjúra kell menned, ha elő kell húznod egy kreatív megoldást valahonnan, ha szeretnél alkotni vagy könnyedén kommunikálni emberekkel.

 

A stressz, a feszültség megmutatkozik a hangunkban. Bizonyos helyzetekben remeghet a hangunk, vagy akár el is mehet teljesen.  Miközben a hangunk egy létfontosságú eszköz. Nem csak az lényeges, amit mondunk, hanem ahogy mondjuk. Mennyire fontos tehát, hogy képezzük a hangunkat?

Fontosabb annál, mint ahogy a legtöbben gondolnák. Jellemzően az emberek szokásalapon használják a hangjukat. Úgy beszélnek, ahogy mindig is tették. Azt gondolják ez a természetes hangjuk. De nem. Ez a szokásalapon kialakult hangjuk. Igazad van, az érzelmeink egyértelműen észlelhetők a hangunkon. Épp ezért komoly befolyással van arra, hogyan ítéljük meg a másik embert. A hangunk teljes mértékben össze van kötve a pszichológiánkkal. És a szokásainkkal. Azzal, hogy milyen szokások alakultak ki bennünk egyes helyzetek kapcsán. Egy határozott hang kéz a kézben jár egy határozott személyiséggel. Egy erőszakos hang kéz a kézben jár egy erőszakos személyiséggel. Egy félénk hang kéz a kézben jár egy félénk személyiséggel. Célunk az, hogy elérjük, hogy hozzá tudd igazítani a hangodat az aktuális szándékaidhoz. Ha egy randin vagy épp, vagy ha egy kisgyerekkel beszélgetsz, más hangot kell megütnöd. Vagy ha fel kell ráznod, energiával kell feltöltened valakit. Képesnek kell lenned a helyzetnek megfelelően használni a hangodat. A befolyásolás művészete egyszerűen lenyűgöző.

Mindez működik oda-vissza is? A hangunk képzése pozitív hatással lehet a személyiségünkre?

Teljes mértékben. Az életünk számos egyéb területén pozitív változást érhetünk el általa. De nem csak azzal, hogy javítunk a hangunk hangzásán. Azért használjuk a hangunkat, mert valami szándékunk van vele. Ha egy megbeszélésen ülsz, vagy a kamerák előtt állsz. Vagy épp a színpadon. De vegyük példaként azt, ha egy kockázati tőkealapnál, lehetséges befektetőknél kell prezentálnod. Képesnek kell lenned kialakítani azt a bizonyos kapcsolatot. A cél érdekében pozitív befolyással kell tudnod lenni a helyzetre.

Az üzenetednek úgy kell keresztül mennie, hogy a válaszuk az legyen: Igen! Akarunk veled dolgozni. Részesei akarunk lenni annak, amit csinálsz.

Ez a befolyás nem a szavakból jön, amiket használsz. Hanem az energiádból. „Üzletet akarunk kötni veled!”, mondják majd neked. Miért? Mert tetszel nekik. És miért tetszel nekik? A frissen nyírt hajad miatt? Persze, hogy nem. Valami sugárzik belőled, ami megfogja őket. És az kéz a kézben jár a hangoddal. Nem csak a hangzásával, még inkább azzal az energiával, amit kibocsátasz miközben kommunikálsz.

Dr. Serényi János / Értéktrend Consulting

Süle-Szigeti Attila / Start Traks Coaching

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem!


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?