Az a gyanús, ami nem gyanús! Na jó, ennél egy kicsit egyértelműbb a helyzet. Aki startupba fektet pénzt, jobb, ha észnél van.

Tizenhat pontos listát készített a kezdő startupbefektetők számára a Onevest közösségi befektetőplatform alapítója. Az Onevetentnél bárki befektető lehet, persze ezt a bárkit úgy kell érteni, hogy bárki, akinek van legalább 2500 dollárja a tagdíjra meg pár tízezer dollárja utána befektetni.

.

A szolgáltatás alapítójának, Alejandro Cremades-nek a The Art of Startup Fundraising című könyve nagyrészt a régi startupos bölcsességek átértelmezésével foglalkozik. Az új szabályozások tükrében nem minden igaz, ami igaz volt, amikor a Facebookot alapították. Az egyik fejezet viszont a befektetőknek szól, és olyan jellemzőket sorol fel, amelyek rossz jelnek számítanak. A The Next Web cikkének hála, a könyv elolvasása nélkül is közreadhatjuk a listát.

Íme a lista:

  • Túl sok alapító van a cégnél, mert túl sok – feltételezhetően tapasztalatlan – ember között oszlik meg a cég tulajdona.
  • Túl nagyok a működési költségek, amelyekhez alacsony profitráta kapcsolódik. A Walmart attól lett sikeres cég, hogy jobban tudott figyelni a költségeire.
  • Divatszavak, az alapítók az aktuálisan divatos zsargont beszélik ahelyett, hogy lényegi dolgokat mondanának a leendő befektetőknek.
  • Az alapítóknak van más állásuk is, ezért elképzelhető, hogy hobbiként tekintenek csak a startupra. Elég elszántak?
  • Az alapítóknak nincs más bevételi forrása, miért várnák el, hogy bárki pénzt adjon az ötletükért? A fenti két pont egyszerre nem lehet igaz, de mindkettő fel-felmerül.
  • Vacak hitelminősítés: rosszul néz ki, ha egy cégnek nincsenek rendben az adó- vagy a pénzügyei.
  • Gyenge marketingtervek, mert enélkül nem lesz bevétele a cégnek.
  • Kizárólag fizetett hirdetésre alapozott marketingterv, mert elkövetkezhet olyan idő, amikor nincs elég a kasszában.
  • Vakhit a termékben, mert az ilyen alapítók nem látják a saját startupjuk hibáit. Fontos, hogy higgyenek a termékben, de nyitottnak kell lenniük a kritikára is.
  • Az alapítók arra hivatkoznak, hogy nincs versenytársuk, ez csak azt bizonyítja az esetek többségében, hogy nem túlzottan optimisták. Jobb, ha egy startup ismeri a versenytársait, és tudja, hogy miben jobbak annál.
  • Nincs technológiai területről érkező alapító, ez jó eséllyel egy drága hiba, és az is lehet, hogy a bukás oka.
  • Túl sokat kérnek vagy túl keveset, az alapítóknak fel kell tudniuk mérni, hogy reálisan mire van szükségük.

  • Ijesztő jel lehet, ha a korábbi befektetéseket egyszerűen elégette a startup. Nem minden esetben számít vörös zászlónak, sikeres startupok is vertek el nagyon sok pénzt a korai fázisok valamelyikében, de figyelmeztető jel.
  • Még feltűnőbb, ha a korábbi befektetési körökben részt vevő tőkések nem vesznek részt az újabb körökben.
  • A vállalkozóknak nincs anyagi kockázata a startupban, ez rosszul néz ki a befektetők számára, akik pénz mellett a kapcsolati hálójukat és a munkájukat is beteszik a cégbe.
  • A startup nem vett lendületet. Nem kell túlmagyarázni, ha nincs növekedés, az figyelmeztető jel. Lehet lassabb növekedéssel is céget építeni, ez azonban jellemzően nem a kockázati tőkés út.

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem!


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?